Számvéber Norbert szakmai naplója

Tegnap egy kedves ügyfél kérésére végeztem kisebb kutatást, amelynek során egy igen „beszédes” dokumentumra bukkantam. Ez nem más, mint az SS 25. „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztályába való önkéntes jelentkezéskor kitöltendő kötelezvény egy eredeti példánya.
A néhány soros űrlap szövegéből egyértelműen látszik, hogy a hadosztályba jelentkezők ebben a formájában olyan dokumentumot írtak alá, amelyen egy szó sem volt arról, hogy az alakulatot a német Waffen-SS állítja fel. Ezen kívül a seregtest csapatnemét itt is „páncélgránátosként” tüntették fel, bízva a korszerűbb felszerelést sugalló elnevezés jelentkezőkre gyakorolt csábító hatásában. Ez bizony a jelentkezők tudatos és alapos megtévesztése volt, még akkor is, ha az önkéntesek egy részét ez nem zavarta különösebben.
Pedig a magyar katonai vezetés − élén Beregfy Károly vezérezredessel, aki ekkor már egy személyben volt honvédelmi miniszter és a honvéd vezérkar főnöke − tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a németek négy SS- és négy „hungarista” fogatolt gyaloghadosztály felszerelését vállalták, nem pedig páncélozott harcjárművekkel is rendelkező páncélgránátos alakulatokét. Beregfy Károly honvédelmi miniszter 1944. október 28-án közzétette a „Hunyadi magyar SS-páncélgránátos hadosztályokba” való jelentkezések lehetőségét, s a jelentkezések határidejéül november 20-át jelölte meg. Ám akkor – október 28-án – a hadosztály formailag német részről még nem is létezett. A rendelettel a hadosztály egyúttal már az elnevezését is megkapta. Valójában a hivatalos német felállítási parancs kiadása előtt Beregfy nem tudhatta, hogy a későbbi „Hunyadi” hadosztályt, csak gránátos (tehát gyalog-), s nem páncélgránátos mintára állítják fel. Másfelől viszont elképzelhető az is, hogy a magyar honvédelmi miniszter már ekkor tudatosan használta a páncélgránátos csapatnemi megjelölést, azt remélve, hogy e propagandisztikus fogás hatására több önkéntes jelentkezik a hadosztályhoz.
Amikor Beregfy tudomására jutott, hogy az SS Vezetési Főhivatala kibocsátotta az SS 25. fegyveres-gránátoshadosztályának hivatalos felállítási parancsát, 1944. november 4-én kiadott egy pontosított rendelkezést, amelyben módosította a magyar hadosztály elnevezését. A módosított rendelkezésben többek között az alábbiak olvashatóak:
„Miután […] a felállításra kerülő ’Hunyadi’ páncélgránátos hadosztály célkitűzései azonosak a német fegyveres SS. szervezeteivel [sic!] s a hadosztály legkorszerűbb felszerelését és fegyverzetét a német SS. szervezet [sic!] bocsájtja rendelkezésre, hozzájárultam ahhoz, hogy a német-magyar fegyverbarátságot külsőleg is kifejezésre juttatandó, az önkéntes ’Hunyadi’ páncélgránátos hadosztály elnevezése a következőképpen módosuljon: ’Hunyadi’ magyar fegyveres SS-gránátos-hadosztály.”
Az intézkedést a magyar királyi Honvédelmi Minisztérium szűk körben hozta nyilvánosságra, s a későbbiek folyamán a polgári közvélemény számára kihirdetésre kerülő legtöbb hivatalos fórumon a „Hunyadi” hadosztály főleg mint páncélgránátos alakulatként szerepelt. Erre egyértelmű bizonyíték ez az 1944. november 25-én Budapesten kitöltött jelentkezési kötelezvény is.
Az irat további érdekessége, hogy a hadosztály „síosztagába” való jelentkezést dokumentál. Ez egy sajátos eseménysornak volt a következménye. Ugyanis egy 1944. október 17-én kötött különegyezmény értelmében felállították az 1. magyar SS-sízászlóaljat (1. ungarische SS-Schi-Bataillon). Ennek parancsnoka Zelkó József SS-Obersturmführer „különleges csapatként” közvetlenül Heinrich Himmlernek, az SS birodalmi vezetőjének volt alárendelve. Miután az 1. magyar SS-sízászlóaljat Budapesten az SS magyarországi kiegészítő parancsnoksága egyenruhával ellátta, november 10. körül az alakulatot kiképzési célból a sziléziai Neuhammer melletti kiképzőtáborba szállították.
Az alakulat felkészítését azonban megzavarta a „Hunyadi” hadosztály szálláscsinálóinak 1944. november 15-i neuhammeri beérkezése. A tábor rendje akkor borult fel igazán, amikor az e hadosztályhoz tartozó első magyarországi önkéntesek is beérkeztek, ám a német táborparancsnokság, mondván, hogy ezek is magyarok, nem figyelt oda az egyes csoportok elkülönítésére. Zelkó közben visszaindult Budapestre, hogy további körülbelül 600 újoncot és az általa, a megállapodásban korábban kért honvéd tiszteket átvegye. Eközben 1944. november 22-én Neuhammerben − Zelkó távollétében − a sízászlóaljat lényegében feloszlatták, s az állományát a Waffen-SS magyar hadosztályának néhány tisztje – Grassy József hadosztályparancsnok egyetértése mellett – gyakorlatilag a „Hunyadiba” szervezte be. Zelkónak és segédtisztjének, Fritz Ulrich SS-Sturmbannführernek két napig kellett alkudoznia, mire sikerült tisztázniuk a helyzetet, s további két napba tellett, míg a zászlóalj visszaszerezte a korábban kiutalt felszerelési tárgyait. Mivel néhány napon át a sízászlóalj a „Hunyadi” hadosztály részét képezte, a síelni tudó jelentkezők egy részét ide vették állományba.
Végül még egy jellemző apróság: az űrlapot a m. kir. budapesti I. honvéd hadtest házi nyomdája készítette el…