A szerencse fia: I. osztályú Tűzkereszt öt sebesülési pánttal
A minap szokásos közhivatali teendőim közepette éppen a Honvédelmi Minisztérium 22. veszteségi osztályának anyagában kutattam valaki után, amikor azt hittem káprázik a szemem. A keresett személyt sajnos nem találtam meg, viszont megpillantottam Gál Imre továbbszolgáló zászlós név szerinti veszteség-jelentését.
Eszerint a zászlós 1942. december 30. és 1943. január 17. között (szűk három hét alatt) négyszer(!) sebesült meg:
először 1942. december 30-án Liski községnél a jobb karján szovjet aknagránát repeszétől (bekötözése után alakulatánál maradt);
másodszor 1943. január 6-án Liski községnél a bal lábszárán ismét aknagránát repeszétől (bekötözése után alakulatánál maradt);
harmadszor 1943. január 15-én Liski községnél bal bokáján aknagránát szilánkjától (bekötözése után alakulatánál maradt);
negyedszer 1943. január 17-én Osztrogorszk előtt toroklövéssel (ekkor egy sebesültszállító vonattal az 553. hadikórházba szállították).
Arról sem nagyon tudok, hogy sokan lennének, akik a második világháborúban a Magyar Királyi Honvédség állományában négyszer sebesültek volna. Arról azonban végképp nem, hogy mindezt alig három hét alatt, és túléltek volna egy toroklövést az éppen összeomló arcvonal káosza közepette.
Gál zászlós a m. kir. “Nagy Lajos király” 6. honvéd gyalogezred II. zászlóaljában szolgált szakaszparancsnoki beosztásban. 1942. június 2-tól volt a keleti hadműveletei területen, főként a Don mentén. Felgyógyulása után 1943. július 25-től ugyanabban a zászlóaljban ismét szakaszparancsnoki beosztásban szolgált tovább a magyar Keleti Megszálló Csoport alárendeltségében egészen 1944. szeptember 1-jéig, amikor zászlóalját átvezényelték az észak-erdélyi hadszíntérre. Itt 1944. szeptember 23-án Belényesnél comblövéssel ismét megsebesült. Először Miskolcon, majd Komáromban ápolták, végül Kaposváron részesült kórházi ellátásban.
Kitüntetései:
Kormányzói dicsérő elismerés Koronás Bronz Érdemérme hadiszalagon a kardokkal;
Tűzkereszt I. osztálya öt sebesülési pánttal;
Erdélyi Emlékérem;
Délvidéki Emlékérem
Gál Imre továbbszolgáló zászlós szerencsére túlélte a háborút. Szívből remélem,hogy még ma is él.
Gál Imre tsz. zászlós
Filed under: Nincs kategorizálva on február 17th, 2009
Kedves Norbert !
Nagyszerű és egyben csodálatos történet.
Az aknagránátok okozta sérülések sajnos elég gyakoriak voltak, az oroszok bármilyen kis mozgást észleltek a szemben lévő vonalakban, már meg is indították az aknazáport. Kedvesem nagyapja is kapott egy aknaszilánkot a hátába , mikor felelőtlenül, a vadonatúj páncéltörő ágyút az első vonalhoz közel lötték be, próbálták ki a szakaszával. Mindjárt érkezett is a nyakukba az égi áldás…
Gál Imre tsz. zászlós valóban az égiek kegyeltje, hisz igen komoly sérülésekből sikerült felépülnie.
De, respect a kezelőorvosainak is, hisz Ők sem Grace klinikai körülmények között dolgoztak, mégis sok ember életét mentették meg.
Talán megérne egy kötetett a magyar katonai orvoslás története is….
Üdvözlettel :
AchtungPanzer
[Translate]