Számvéber Norbert szakmai naplója

A kiválóan képzett szovjet mesterlövészek 1944-től fokozottabban működtek együtt saját erőik harckocsijaival és önjáró lövegeivel. A m. kir. Honvéd Vezérkar főnöke által 1944 tavaszán kiadott emlékeztetőben az alábbi harcászati tapasztalatokat osztották meg a magyar katonákkal:

“Szovjet mesterlövészek együttműködése páncélosokkal támadásban

A legutóbbi támadásuk alkalmával a főellenállási vonal küzdőinek megsemmisítésére az oroszok az alábbi eljárást alkalmazták:

Kevéssel a reggeli pirkadat után nagyobb tüzérségi előkészítés nélkül páncélosokkal támadtak. Előtte való este a terep ügyes kihasználásával erősebb orosz gyalogság számos mesterlövésszel előre dolgozta, majd közvetlenül a főellenállási vonal előtt (80-100 m) befészkelte magát. A támadás megindulásakor az ellenséges páncélosok zöme 200-400 m távolságból erős tüzet nyitott meg a felismert ellenállási fészkekre, első hulláma pedig a védőálláson átgördült.

Ugyanekkor az orosz mesterlövészek pontos tüzükkel a fedezékből való kilépést, és így a betört páncélosok közelharcban való megtámadását is lehetetlenné tették. A védőket a betört páncélosok a nyitott réseken át dobott kézigránátokkal hátulról, a mesterlövészek pedig elölről együttesen küzdötték le.

Ezzel az eljárással az ellenség a főellenállási vonal egy részén rést ütött. Ezen a résen át azután a hátul készenlétben tartott páncélosaival és gyalogsági tartalékával tovább támadott a védőállás mélységébe.

Ellenrendszabályként tekintetbe jön:

1. A páncélóvólyukak erős kiépítése és gondos rejtése, hogy azok az ellenséges páncélosokból felfedezhetők ne legyenek.

2. Az első vonalbeli küzdők kiadós ellátása páncélromboló eszközökkel és utóbbiak kéznél lévő számos kis óvófülkében való tárolása.

3. A támpontok körülaknázása.

4. Ellenséges mesterlövészek leküzdése saját mesterlövészekkel, gránát-, aknavető- és tüzérségi tüzzel. Ehhez a figyelő és jelentő szolgálat jó megszervezése szükséges. Ködlövéssel, ködkézigránáttal, stb, eredményesen lehet az ellenséges mesterlövészeket vakítani is.

5. A főellenállási vonalnak helyenként lejtmögötti vezetése ott, ahol saját oldalazó figyelésre és tűzhatásra lehetőség adódik.”