Számvéber Norbert szakmai naplója

A német páncélvadász-csatarepülőgépet nem csak a Heer és Waffen-SS csapatait támogatták, hanem ha erre szükság volt, akkor a Magyar Királyi Honvédség alakulatait is. Az alábbiakban egyetlen példát említenék, amelyet a múlt héten találtam.
A Kárpátok előterében, a magyar 1. honvéd hadsereg kötelékében harcoló 25. honvéd gyaloghadosztály 26/III. gyalogzászlólaja 1944. május 9-én nehéz helyzetbe került, miután a Runguri körzetében lévő 437-es magaslaton húzódó állásaiba szovjet harckocsik törtek be.
A szovjet támadás lendületének fékezésére 16 óra 40 perckor négy német vadászrepülőgép fedezete mellett öt páncélvadász-csatarepülőgép (vélhetően Hs 129) érkezett, és megtámadta a 437-es magaslat körzetében harcoló szovjet páncélosokat, ekkor még eredmény nélkül.
Egy 17 óra 30 perckor érkezett jelentés szerint a páncélvadász-csatarepülőgépek újabb bevetése a magaslat környékén megfigyelt három szovjet harckocsiból egyet kilőtt. A másik két páncélos erre visszavonult.
A német páncélvadász-repülőgépek egy újabb bevetést repültek, amely során egy 18 óra 15 perckor leadott jelentés szerint a 437-es magaslatnál további négy szovjet harckocsit lőttek ki.

A szárazföldi csapatok és a német légierő együttműködésével kapcsolatos tapasztalatokat minden német hadtest légi összekötő tisztjének gyűjteni kellett. A német XI. hadtest 1944. augusztus 19-én kelt ilyen tapasztalati jelentése szerint megfelelő rávezető eszközök hiányában a Ju 87 csatarepülőgépeket ezen az erdős-hegyes vidéken csak helyhez kötött célokra irányíthatták. A legnagyobb gondot a sűrű erdőkkel borított hegyes terepen a saját főharcvonal repülőgépek számára való egyértelmű jelzése jelentette. Ugyanez súlytotta a páncélvadász-csatarepülőgépek bevetését is. Ennek ellenére előfordult többször is, hogy a Hs 129 repülőgépek tűztámogatása a betört szovjet páncélosokat kísérő gyalogságot fedezékbe kényszerítette. Így a saját gyalogság megközelíthette a harckocsikat és önjáró lövegeket, majd közelharcban megsemmisíthette ezeket. A páncélvadász-csatarepülőgépek célra vezetésének egyik leghatékonyabb módja az volt, ha a saját gyalogság nyomjelző lőszerrel kijelölte a célt a repülőgépeknek.