Számvéber Norbert szakmai naplója

A német páncélosezredek még 1941 második felében sem rendelkeztek harckocsik közötti összecsapásra alkalmas harcjárművekkel. Így az egyre nagyobb mennyiségben bevetett szovjet T–34 és KV–1 harckocsikkal szemben mind nyomasztóbb haditechnikai hátrányba kerültek. 1942 elején érkezett meg a keleti hadszíntérre az első 5 cm-es hosszú csövű (L/60) KwK 39 löveggel felszerelt Pz. III J, amely még mindig csupán 400 méterig tudta felvenni a küzdelmet a szovjet T–34 és KV harckocsikkal. A német páncéloscsapatok az első hosszú csövű (L/43) 7,5 cm-es KwK 40 harckocsiágyúval felszerelt, s a T–34 hatékony ellenfelévé váló Pz. IV F2 harckocsikat csak 1942 áprilisában kapták meg.
Ugyancsak ekkor kerültek bevetésre a szovjet zsákmánylöveggel felszerelt Marder páncélvadászok és az első hosszú csövű (L/43) 7,5 cm-es StuK 40ágyúval szerelt StuG. III rohamlövegek is.
A német 22. páncéloshadosztály (pk. Wilhelm von Apell vezérőrnagy) az elsők között kapott ezekből a harcjárművekből (kivéve a StuG. III-at, amelyet a hadosztálynak alárendelt 190. rohamlövegosztály használt). E seregtest 1942 májusában a német 11. hadsereg alárendeltségében a Kercs-félszigeten harcolt a szovjet 10. hadsereg ellen. Az alábbiakban a 22. páncéloshadosztály 1942. május 20-án kelt tapasztalati jelentéséből idézek részleteket (a rövidítéseket feloldottam):

“A 22. páncéloshadosztály eredményes előretörését Arma Elin keresztül észak felé a hadosztályparancsnok megítélése szerint főként az új fegyverek megléte befolyásolta.

140. páncélvadászosztály
A 38(t) alvázra szerelt 7,62 cm-es önjáró páncéltörő lövegek 24 harckocsit, ebből 10 KV harckocsit és két-három T-34-et lőttek ki harc közben. A legnagyobb távolság, amelyen harckocsi ellen eredményesen harcoltak, 1800 méter volt. Ezen a távolságon a lőszerszükséglet négy lövés (39 M. páncélgránáttöltény). Nagyobb harctávolságra ütközetben nem lőttek a rossz látási viszonyok miatt.
Saját veszteség: egy önjáró páncéltörő löveg (átmeneti totálveszteség a kormánymű telitalálata miatt), egyébként csak átmeneti technikai meghibásodások.

204. páncélosezred (12 Panzer IV KwK 40-el és 20 Panzer III KwK 39-cel)
Körülbelül 50 orosz harckocsit lőttek ki, ebből 12 KV-t és két-három T-34-et.
Legnagyobb harctávolság, amelyen a KwK 40-nel sikeresen KV-re lőttek, mintegy 1200 méter volt.
A KwK 39-cel 400 méterig lőtték sikeresen a KV-t.

190. rohamlövegosztály (6 StuK 40-nel)
A fegyver hatása ugyanaz, mint a Panzer IV KwK 40-é.
A hat új rohamlöveg átlagban egyenként három orosz harckocsit lőtt ki.

A kilőtt orosz harckocsik vizsgálata:
10 KV és három T-34 harckocsit vizsgáltunk meg a harctéren a lövedékek hatása szempontjából. A KV és T-34-ek zömét a 7,62 és 7,5 cm-es űrméret egyértelműen átütötte. külünösen sok átütés volt a torony homlokpáncélján és az alvázak oldalán. A járművek zöme kiégett. Ezen kívül a kilőtt járművek nagyrészt a futóművet és a fegyverzetet érte találat.”

A jelentés megemlíti, hogy a Marderek lövegtámasza minden járművön eltört, noha azt a kezelők tábori körülmények között meg is erősítették. A rohamlövegeknél a lőszerhüvely sokszor beszorult a StuK 40 löveg csőfarába.
A jelentés végső következtetése szerint ezek az új páncélosok egyértelműen beváltak a legnehezebb szovjet harckocsik ellen is.